Németh László: II. JÓZSEF Történeti dráma 1954 NEGYEDIK FELVONÁS `(II. József dolgozója a Leopold-traktusban. Kisebb helyiség az előbbinél; a berendezés egyszerűsége még jobban összhangban van a császár jellemével. Az előtérben ajtó -- amely a III. felvonás színhelyére -- a császár hivatali szobájába vezet; balra kis ajtó egy oldalszobába, ahonnét egy kis lépcsőházon a császár hálókamrájába jutni; jobbra üveges erkélyajtó, amelyen Bécsre, a Freiungra látni. A háttérben az ajtó mellett kandalló; az előtt áll a császár karosszéke, jobbra tőle, az üvegajtó felé kis asztal; annál ül, akinek épp diktál. Az előtérben nagy íróasztal -- tele irattal A baloldali falon: irattartó, a napi munkához szükséges könyvek, tokok... Amikor a függöny fölmegy, József császár és Quarum doktor vannak a színen. A császáron szokott barna frakkja, háta mögött a széken egy köpeny. Az orvos épp akkor ereszti el a császár pulzusát, amire a császár is feláll.)` CSÁSZÁR. Nos, kedves Quarum doktor? ORVOS. Feküdnie kellene, felség -- pihenni... Nincs a bécsi betegeim közt egyetienegy, aki ilyen bajt lábon hordana... CSÁSZÁR. De nincs egy sem; kinek annyi oka volna lábon lenni, és dolgozni... Kedves Quarum, önt úgy ismertem meg, mint aki tudja, mért nagy vívrnánya az emberiségnek a logika... Orvosokban -- ez elég ritka... ORVOS. Ugy hiszem, császárokban is, hogy orvosukban, aki ilyen kétes eredményt ér el, ahelyett, hogy mint a keleti történetekben, lefejeztetnék, érdemeket keresnek és találnak. CSÁSZÁR. Bravó, doktor... Én valóban sosem kívántam senkitől -- öntől sem --, hogy okosabb legyen, mint a tudománya ... Csak egy logikai következtetést szeretnék végigvezetni önnel; olyasfélét, amivel tanuló korunkban gyötörtek. Elfogadja ön azt a tételt, hogy egy egyeduralkodónak, amilyen én is vagyok, mindazokat a tényeket, amelyek alattvalói sorsára befolyással lehetnek, ismernie kell... Én például személy szerint undorodom a titkosrendőrség módszereitől... De mint uralkodó kötelességemnek tartom, hogy olyan embereket is ellenőriztessek, akikkel nemcsak karonfogva járok, de őszintén szeretek. ORVOS. Ezt természetesnek tartom, felség. CSÁSZÁR. Akkor nyilván az elől sem térhet ki, hogy az uralkodónak országa legfontosabb polgárát, azaz önmagát is ismernie kell. Például jelleme korlátoltságát. `(Gúnyosan.)` Mondjuk, hogy elfogult, tervhalmozó, aki nem méltányolja eléggé népei természetét. ORVOS `(némi megkönnyebbüléssel)`. Az önismeret mindig üdvös, s egy uralkodóban még ritkább és nagyobb erény, mint másokban. CSÁSZÁR. Ne dícsérjen még, kedves Quarum doktor. Az illetékesek s a közvélemény szerint egyrészt nem szolgáltam meg -- másrészt a megkönnyebbedése sem fog sokáig tartani. Én tudniillik most nem holmi senecai önismeretről akarok beszélni, hanem testi állapotom ismeretéről, amely ebben a pillanatban a sors szeszélye folytán -- a birodalom, sőt tán Európa egyik legfontosabb ténye, majdnem olyan fontos, mint hogy Mirabeau gróf Párizsban a király ellen vagy mellett értékesíti-e ékesszólását. S ezt a tényt önnek, a tüdőm és vesém kinyomozásával megbízott titkosrendőrnek nincsen joga előlem elhallgatni... Vagyis, hogy engem sem megszánnia, sem megsértenie nincs joga azzal a köntörfalazással, amelyet betegei általában megkívánnak. ORVOS `(kínosan)`. Felséged maga is érzi, hogy baja komoly. CSÁSZÁR. Nem magyarországi láz, aminek következetesen mondták... ORVOS. Tüdőbaj, felség. CSÁSZÁR. Gyógyíthatatlan? ORVOS. Az őszi fordulat óta... mint orvos... Persze, a gondviselés... CSÁSZÁR. A gondviselést hagyjuk. Ön szerint meddig élhetek? ORVOS. Felség...ilyesmiben nehéz jósnak lenni... Felséged szívóssága... CSÁSZÁR. Ne kerteljen, kedves doktor, nekem intézkedéseket kell tennem... Az utódom, Lipót öcsém még mindig Toscanában tartózkodik, s érthető okokból húzza-halogatja, hogy bájos országából, épp most -- hisz a birodalom helyzete ön előtt sem titok -- Bécsbe jöjjön s a felelősségben és népszerűtlenségben osztozzon. A fia; Ferenc, itt van ugyan, de gyermek még. Az ügyek vitelével megbizott kormányzó-tanácsot sem neveztem ki. Ha például a jövő héten meg találnék halni, önön a felelősség, hogy harmincmillió embert a legnagyobb fejetlenségben hagyok itt... ORVOS. Felség, amennyire a tapasztalat egy orvost halál dolgában jóssá tehet: nem hiszem, hogy ez az állapot három hétnél tovább tarthatna... CSÁSZÁR `(meghökkenten)`. Három hét!... Szóval ez a maximum... `(Erőt vesz magán, mosolyog)`. Nagyon köszönöm, Quarum doktor -- ezt a nyíltszívűséget... Önről feltételezem -- hogy nem kis lelki harcába került ezt közölni. S nem az a kegyetlenség tette szókimondóvá, ami környezetemben az utóbbi időben egyre szaporítja a sztoikus jellemeket. ORVOS. Életem legnehezebb perce volt, felség. CSÁSZÁR `(kezet ad)`. S én gondoskodni fogok róla, hogy hálám a leggyümölcsözőbbé tegye... `(Nyájassággal.)` Még egyszer köszönöm, kedves Quarum. `(A doktor zavartan az erkélyajtó felé indul. József útbaigazítja a kijárat felé.)` Arra... `(József, amikor egyedül marad, arcán egy percig még ott van a nyájas mosoly, aztán elkomorodik, majd kihúzza magát, mint katona, aki rohamba indul; aztán tesz egy-két lépést az erkélyablak felé: Kipillant. Majd a benyílóhoz megy, s bekiált.)` Titkár úr... TITKÁR `(nyugodt udvariassággal)`. Parancsoljon, felség. CSÁSZÁR `(csaknem diadalmasan)`: Egy rövid levelet fogok diktálni a toscanai herceg őfenségének... `(A titkár elhelyezkedik a kisasztalnál. A császár az erkélyajtóhoz megy s a város felé fordulva diktál.)` "Mon Ami! Az imént ment el tőlem a házi orvosom, Quarum doktor -- aki unszolásomra bevallotta, hogy állapotom reménytelen s legföljebb három hétig élhetek... `(A titkár ijedtében megáll az írásban s a császárra néz: Az tovább diktál)`. ".... Az orvosi bizonyítványt erről a levélhez mellékelem." `(Visszafordul.)` Kérem; gondoskodjék; hogy valaki felkeresse a doktort -- a bizonyítványért. Nem, jobb lesz, ha személyesen hozza el, mihelyt a levél diktálását befejeztem. TITKÁR. Igen... Elhozom a doktort! CSÁSZÁR. Nem a doktort -- a bizonyítványt. ROSENBERG `(bejelentés nélkül benyit)`. Bocsásson meg, hogy így rátörök felségedre. A lépcsőn találkoztam Quarum doktorral... CSÁSZÁR `(némi diadallal, mint aki élvezi hősiességét.)` Azt hittem, nem látom ma, kedves Rosenberg gróf, a násznagyi fáradalmait alussza ki. -- Nos, boldog volt a mi Eleonóránk, hogy megnősítette tökéletlen fiát? ROSENBERG `(hitetlenkedve nézi ezt a derűt)`. A hercegné, amíg velem volt -- boldogult férjét emlegette... S a felséged állapotáról érdeklődött... Quarum doktor... CSÁSZÁR. Jó, hogy említi a doktort.. Nem tenné meg azt a szívességet, hogy Spielmann tanácsost egy fontos ügyben a kancelláriáról áthivatná? Addig mi befejezzük a levelet. `(Rosenberg átszól a kancelláriára, s csakhamar vissza is jön. A diktálás végére Spielmann is ott van az ajtóban. A császár megint az üvegajtóhoz áll, úgy diktál.)` Épp ezért sürgősen és nyomatékosan kérem fenségedet; hogy ha egészségi állapota megengedi, azonnal induljon útnak, nehogy a birodalom mostani válságos helyzetében napokra fej nélkül maradjon. Bocsássa meg, hogy a levelet nem tulajdon kezemmel írtam, de kezem reszketése az írást igen megnehezíti." `(Kinéz az ablakon.)` Ah, a jó bécsiek... ott kuksolnak a Freiungon... s nézik az ablakaimat... Hogy megjelenek-e Ievegőt színi a balkonon... Nos, ne tagadjuk meg tőlük ezt az ártatlan színjátékot. Titkár úr, legyen szíves a köpenyegemet... Ah, már itt van, kedves Spielmann... észre sem vettem... Egy kis okmányt kell szerkesztenie... `(Az erkélyre áll, onnét beszél.)` Az a gondolatom jött, hogy doktoromat bárósítom.. `(Egy kis sétát tesz.)` Meg van lepve? Pedig ön nem is osztrák főnemes, hogy elborzadjon, amiért egy embert, aki mosónők hasát tapogatta -- a sorukba fölveszek... Ez esetben azonban nem orvosi, hanem erkölcsi érdem megjutalmazásáról van szó... nyíltság az uralkodóval szemben. Ne nyugtalankodjék, kedves Rosenberg, a sétám miatt... A levegő -- januárhoz képest -- szokatlanul enyhe; énnekem nem árthat, s látná a bécsieket, hogy megelevenedtek... Némelyik nem átall ujjal mutatni rám... KRACK. `(az előszoba felől. Amikor látja, hogy a császár az erkélyen van, odamegy Rosenberghez, súg valamit. Erre Rosenberg is odamegy a császárhoz s megérinti a könyökét)`. CSÁSZÁR `(fölkiált)`. Kaunitz... Az öreg herceg... Hol... Lenn a kocsijában?... `(Izgatottan.)` Engem akar meglátogatni... Kedves Rosenberg gróf, legyen szíves menjen le... Vezesse ide. `(Spielmannhoz.)` Szóval, a báróság. `(Spielmann el. József a titkárhoz, aki a levelet nyújtja.)` Mit akar?... Ja, a levél... `(Gyorsan alákanyarítja a nevét.)` Sürgős futár vigye. TITKÁR `(el)`. CSÁSZÁR `(Krackhoz)`. Ah, vesd le rólam ezt... Az ő betegiszonyával... Nem is sejti, hogy én milyen vagyok... Még megölöm az egyetlen miniszteremet... Húzd be azt a függönyt, hogy homály legyen. `(Krack behúzza a függönyt.)` KRACK. A karosszéket meg tegyük ide... `(A sarokba húzza.)` CSÁSZÁR. Az övét meg fordítsd kissé oldalt, s jó messze, hogy amíg beszél, ne kelljen rámnéznie... S menj elé, nehogy az inasok valami szamárságot csináljanak... Nem, húzódj inkább a benyílóba, ha esetleg szükség lenne rád... INAS `(belép)`. Kaunitz herceg... KRACK `(gyorsan eltűnik, József begubózik a karosszékébe. Kaunitz belép Nagy, parókás alak, most, hogy a betegszobába lép, kissé összehúzza a szemét, s úgy lép, mint aki valami szúrás miatt mindjárt az oldalához kap.)` CSÁSZÁR. Tessék, kedves herceg:... Nem kelek fel, foglaljon csak helyet abban a karosszékben... Ismerem az érzékenységét... De amint látja, fönn vagyok... csak azért mondom, mert bizonyára túlozzák ön előtt az állapotomat. `(Hallgatás, a herceg köhög.)` Igazán nagyon köszönöm, hogy túltette magát a betegségtől való jogos borsózásán, s fölkeresett. Személyesen mégis másképp beszélhetünk, mint az államtanács aktáin át. S épp ebben a pillanatban -- elsősorban az ön bölcsességére és nyugodt ítéletére van szükségem... Hisz tudja, hogy épp úgy, mint boldogult anyám -- én önt nem államférfiaim egyikének tartom -- hanem az osztrák ház géniuszának mintegy... `(Köhögését nyeli el.)` KAUNITZ `(összerándul, aztán nyugodtan)`. Nagyon köszönöm felséged bizalmát... A birodalom helyzete csakugyan olyan, hogy az én vénemberi bogaraimnál sokkal gyökeresebb emberi gyengeségeken is túl kell tennünk magunkat. CSÁSZÁR. Nem kell leírnia... Tökéletesen tudatában vagyok hogy szakadék szélén állunk... A török háborút győzelmeink s szinte szégyenletes békeajánlatunk ellenére sem sikerült befejeznünk. A konstantinápolyi porosz és angol befolyás megakadályozta... Az a sereg, amelyet az öreg Laudon tábornagy vezetése alatt a cseh határra hoztunk, igen kétséges, föltartóztathatja-e a tavaszra biztosan várható porosz-lengyel támadást. Főleg, ha a sereg mögötti országrészek a támadóval együtt éreznek. Franciaországot mint szövetségest elvesztettük... Támogatás helyett onnan országaink minden rendjébe- egy új, delejes szellem terjed, amely maga sem ismeri céljait, de azt tudja, hogy a kormányzat munkájét akadályozni kell. Németalföld végképpen elveszett, elszakadását Hollandia, Poroszország és Anglia garantálja. S a mód, ahogyan elvesztettük, még jobban megtépázta tekintélyünket, mint elsőévi török hadjáratunk. Magyarországon csák a tavaszt s az első porosz ulánus őrjárat megjelenését várják. `(Elfojtott köhögés.)` KAUNITZ `(hunyorog, aztán az ablak függönyét nézve)`. Hm... felséged... a képzelet szemével nézi a veszélyt... mint annak idején a birodalom felvirulásának a lehetőségeit is. A politikai eseményeket azonban nem a képzelet alakítja, hanem sokkal lassúbb, állandóbb erők. Épp ezért a nagy politikai tragédiák -- mint egy birodalom összeomlása -- sokkal ritkábbak, mint ahogy azt a képzelet szemünk elé festi. Hol lehet összehasonlítani az osztrák ház fundamentumait a török birodaloméval? S lám -- noha e háború elején mindenki a török birodalom gyors összeomlását jósolta -- nemcsak hogy megvan még, de új, fiatal szultánjával a vereség ellenére is fölül érzi magát. Az osztrák birodalom a mainál sokkal súlyosabb válságot élt át a boldogult császárnő trónraléptekor. S erényei azon is átvitték... Ha az utolsó években történtek is hibák, az osztrák birodalom tartalékai erőben és főként tekintélyben s ha szabad ezt mondanom: szerencsében, sokkal nagyobbak, mint felséged -- abban a hajlamában, hogy a körülötte levő jelenségeket egy szomorújátékká kerekítse -- elképzeli. Remélem, nem bántom meg a nyílt szóval... CSÁSZÁR. Csak mondja, kedves herceg... Ön az egyetlen, aki ha korholás formájában is, de reményt ad s már csak erre van szükségem. KAUNITZ. A török háború második éve -- hála az öreg Laudonnak -- visszaállította az osztrák fegyver jó hírét; Sokkal többet értünk el ebben a háborúbán, mint az oroszok: Herzfeld porosz miniszter meg fogja gondolni, hogy országát -- Oroszországgal a hátában e második hétéves háborúba belevigye... A seregek felvonultatásának inkább zsarolás a célja, mint igazi háborús készület... Újabb lengyel területeket akar, de békés úton, úgy, hogy Lengyelország Galiciát kapná kárpótlásul. Jó idegekkel ezt a zsarolást is megakadályozhatjuk. Ami a franciaországl zavargásokat illeti... CSÁSZÁR. Ah, erről mondjon valami vigasztaldt. Ha meggondolom, a húgom milyen helyzetben van a Tuileriák-ban. S hogy a nemesség mint özönlik a határokon kifelé... KAUNITZ. Én ezeket az eseményeket sem érzem olyan végzeteseknek. Franciaország vagy átalakul alkotmányos monarchiává vagy előbb-utóbb idegen beavatkozás csendesíti le a nyugtalanság fészkeit. Ausztria helyzetére azonban ezek a Lafayette-féle nemzetőrök, s Mirabeau-féle kalandorok -- azon kívül, hogy Franciaországot megint Európa színpadává tették -- édeskevés hatással lehetnek. CSÁSZÁR. Ezt ön így látja?... `(Kis hallgatás után)`. Én nem! KAUNITZ. Németalföldet a helytelen bánásmódunk egyelőre csakugyan kisiklatta a kezünkből... CSÁSZÁR. A politikai és katonai vezetők fejetlensége... KAUNITZ. Ez már csak következménye volt annak, hogy a kivihetetlen parancsok s a helyzet megkívánta türelem közt el kellett veszteniük a tájékozódásukat. CSÁSZÁR. Tudom, hogy ön az én politikámat vádolja legszebb tartományunk elvesztéséért... KAUNITZ. Attól, hogy elveszítsük -- még messze vagyunk... A három hatalom csak Németalföld régi alkotmányát a joyeuse entréet garantálta s nem azt, amelyet van der Noot adna neki... De az kétségkívül igaz, hogy erre sem került volna sor, ha felség -- harmadéve -- az első fölkeléskor adott tanácsaimat megfogadja... CSÁSZÁR. Ebben a kérdésben megvan továbbra is a véleményem. KAUNITZ. S most Magyarországon ugyanez a helyzet... CSÁSZÁR. De hisz itt... `(gúnyosan)` tanultam... Engedtem a kancellária s az ön tanácsainak... Meggyőződésünkkel ellentétben megigértem az országgyűlés összehfvását, életre keltettem a megyéket; az önző nemesi elnyomás fellegvárait. Sőt azt is megígértem, hogy Szent István koronáját, amennyiben lesz fejem, a fejemre teszem. KAUNITZ. Ezek az engedmények kevesek, felség. Az ország nagy többségében dinasztikus érzelmű -- de forradalmi hagyományai vannak. Igen gyorsan és nyomósan kell meggyőznünk, hogy az a politika, amely a józanabbakat is a rebellis szellem felé nyomta, gyorsan és véglegesen megszűnik. CSÁSZÁR. Adjam föl reformintézkedéseimet?... Amelyeket uralkodói lelkiismeretem a lakosság többségének az érdekében diktált?... Mert az európai helyzet -- a nemességnek módot ad a megzsarolásunkra... De hisz ezeket a reformokat, ezt a politikát ön is helyeselte... Kevés dologban értettünk olyan mélységesen egyet, mint a magyarországi állapotok fölötti nézeteinkben... KAUNITZ. Én felséged emberbaráti céljaival csakugyan egyetértettem, hlsz azok ugyanakkor az adózók erejét, a birodalom jólétét emelték. S kissé gyorsan fogant terveit is mindig igyekeztem kellő politikai mezbe öltöztetni. CSÁSZÁR. Mint egy zeneszerző a kontár melódiát... KAUNITZ. Amivel nem értettem egyet, az, hogy úgy mondjam, felséged politikai temperamentuma volt... CSÁSZÁR. S most eljött az óra, amelyben ezért, mint egy bűnös gyermeket -- megleckéztethet... KAUNITZ `(fészkelődik)`. Nem ez volt a célom, felség.. CSÁSZÁR. Persze, a sarokba állított... vagy inkább ültetett gyermek is hozhatna fel egyet-mást a maga védelmére... Mondhatnám például, hogy a birodalom mostani állapotának az orosz szövetség az oka. Ez vitt bele s hagyott jóformán magunkra -- a török háborúban. Ez a háború bátorította fel külső és belső ellenségünket. Ez dagasztotta fel az államadósságot. Ez nyomoritotta meg úgy főként Magyarország, de még Csehország, Tirol parasztjait is, s ami a fő: ez köti meg a kezemet, hogy amikor az Európát szórakoztató franciaországi színjáték -- ahogy Ön nevezi -- az újságolvasó polgárok ezrei előtt a szabadság-egyenlőség fogalmát oly kivánatossá teszi, én ellenbizonyítékok helyett, hogy a tróntól is megkaphatják mindezt, csak épp zűrzavaros kis törtetők veszélyeztetó becsvágya nélkül -- csak adókat nyomok a vállukra, amelyek őket természetesen ellenségeik: a nemesség felé szorítják... Amint emlékezhet; én a boldogult porosz királlyal -- anyám unszolására -- barátságot kötöttem, s Poroszország és Anglia felé irányítottam volna Ausztria szekere rúdját. Tekintélyével ön szorított az orosz szövetség felé, s elküldött a tatár pusztába, hogy Potyemkin herceg szemfényvesztő udvarában azzal a szörnyű asszonnyal, a cárnővel barátkozzam. KAUNITZ `(kegyetlenül)`. Felség, a porosz szövetség Ausztria részére: veszedelmes álom. Poroszország birodalmi helyzeténél fogva Ausztria természetes ellensége, s államférfi nem követhet el nagyobb hibát, mint ha olyan szövetségesekről álmodozva, akik nem lehetnek szövetségesei; természetes szövetségeseit elszalasztja. CSÁSZÁR. Ön tehát az orosz szövetséggel és következményeivel meg van elégedve? KAUNITZ. Az orosz szövetség jó, felség. S Franciaország kiesése miatt még jobban kell ragaszkodnunk hozzá. CSÁSZÁR. S a hadüzenet, amelyet ön siettetett? KAUNITZ. A török háború e szövetség próbája volt. A török háború is jó lett volna, ha mint azt várni kellett, az első esztendőben megnyerik. CSÁSZÁR. Vagyis -- amig én állok a sereg élén? KAUNITZ. Felségedtől senki sem várta, hogy hadvezér legyen. Az a bürokratikus szellem azonban, amelyet Lascy tábornagy vezetett be, ülésező és tanácskozó testületté tette a hadsereget. CSÁSZÁR. Én meg azt hiszem, inkább ott volt a hiba, ahol minden területen: hogy a tábornokaim épp úgy, mint a minisztereim: főnemesek voltak, akik jobban örültek, ha az én vállalkozásom, amelyben az ő jobbágyaik polgárrá emelése is benne volt, megfeneklik, mint ha diadalt arat... Én eleget sürgettem a támadást. KAUNITZ. Egy igazi katona -- a régiek közül -- három hét alatt sereget csinált azokból a határszélt őrző hivatalnokokból. CSÁSZÁR. Igen... Ez hiba volt, nem Laudonnal kezdeni... De épp azért vagyok császár, hogy az olyan rossz látszatba került, derék katona, mint Lascy, mentő körülményeit is számon tartsam... Az idő... a járvány... a cárnő ímmel-ámmal vitt hadviselése... `(Türelmetlenül.)` De különben sem akarok mentegetőzni. Tudom, milyen volt a birodalom helyzete, amikor átvettem... s tudom, milyen most. S viselem a történelem előtt a felelősséget érte. Én legföllebb egyet akarok megkérdezni öntől -- nem az államférfitól, a gondolkozó embertől. Ez matt s én, mint mondja, rossz játékosa voltam a politika sakktudományának. De nem villant föl még önben, hogy van tán egy magasabb politika is ennél az igen fontos tudománynál s egy fejedelem, aki a balsikerek ellenére el tudja hitetni -- nem is hitetni, mert mikben hisznek a népek --, de éreztetni tudja velük, hogy kel már a nap s ha felhőkkel küzd is, de sugara ott van már az égen, s ők is kapnak, kapniuk kell belőle. Vagyis ha egy fejedelem -- életmódjával, az erőszakosságával, a politikai megfontolások félrevetésével is egy testet öltött eszme tud lenni... KAUNITZ. Felség, ez költészet. S én a művészetet csak a maga helyén szeretem. Ott is inkább, mint tudni méltóztatik, képgyűjtemény formájában. CSÁSZÁR `(ingerülten)`. Én pedig nem tudom, egész uralkodásomnak nem az volt-e a hibája; hogy elhittem, hogy egy uralkodónak oda kell ülnie a mögé a sakktábla mögé -- amelynek ön olyan nagyszerű játékosa. Azaz még inkább annak kellett volna lennem, aminek ön mond, noha én sem szeretem túlságosan a művészetet, legalább is a ma elolvashatót: egy költeménynek -- a polgárok szívében... S ha megvet is érte, hogy a francia forradalomnak olyan nagy jelentőséget tulajdonítok, én igenis azt hiszem, hogy ezek a kis ügyvédek s nem a török cár vagy a porosz király az én igazi versenytársaim... ellenfeleim... s Iegyőzőim -- mert durva eszközeikkel egy vadabb, brutálisabb költeményt visznek bele nemcsak a francia, de az én polgáraim szívébe is... arról, amit én akartam, a mi világunk édességét is megmentve... KAUNITZ `(fészkelődík)`. Felség -- bocsásson meg válaszomért --, ez már inkább a gyóntatójára vagy az orvosára tartozik. Én legföljebb azt mondhatom, hogy a politikában a jó szándék és tiszta erkölcs -- önmagában keveset ér. S én inkább óhajtok egy gonosz emberrel együttműködni, aki ismeri a szabályokat, mint a tizenkét apostol valamelyikével... CSÁSZÁR. Ez az óhaja igen hamar teljesülni is fog... `(Félbeszakítja magát.)` Ezek szerint tehát?... Mi történjék Magyarországon? KAUNITZ. Felséged tudja -- melyek azok az intézkedések, amelyek a magyar közvéleményt a legjobban izgalomban tartják. Felséged belátására bízom, hogy mennyit áldoz fel belőlük. `(Feláll.)` CSÁSZÁR. Nem volna jobb -- ha ezt a visszavonást már az utódom #enné meg?... Már csak -- a hatás kedvéért is? József eltakarodott s vele mindaz, ami rossz -- s az utódja visszaállítja az aranykort. KAUNITZ. Az idő drága... CSÁSZÁR. Három hetet sem adhat, kedves Kaunitz herceg? Quarum doktor úr írásbeli bizonyítványt állított ki a toscanai nagyherceg számára, hogy három hét múlva nem leszek az élők sorában. KAUNITZ `(köhög, feláll)`. Felséged hisz az orvosokban? -- Az orvostudomány tán kétezer esztendő múlva lesz tudomány... Én, ha a derekam fáj, vagy székrekedést kapok: inkább a mariahilfi öregasszonyokkal tárgyalom meg, mi a teendő. CSÁSZÁR. Én pedig ezt az orvosomat -- nem a tudományáért, hanem a jelleméért -- báróvá neveztem ki. -- Nos, kedves herceg? KAUNITZ. Én három hetet sem várnék az adott helyzetben. CSÁSZÁR `(föláll)`. Nagyon köszönöm, kedves Kaunitz herceg a látogatását... Önt én nem nevezhetem már ki semminek. Érdemei a birodalom minden polgárának rég fölébe emelték. Engedje meg, hogy mint szerencsétlen, de önt mindig tisztelő munkatársa -- újra megköszönjem a dinasztia érdekében tett szolgálatait. KAUNITZ `(krákog, meghatottságával, bosszúságával küzd)`. Felség! `(Aztán hirtelen mélyen meghajol, és megindul kifelé.)` CSÁSZÁR `(arcáról lesápad a mosoly, bágyadtan áll ott, a karosszék után tapogatózik maga mögött a levegőben)`. KRACK `(bejön a benyílóból, a császárhoz lép, visszasegíti a karosszékbe. Egy perccel tovább ülteti le, takargatja be, mint szükséges volna. Gyöngéden.)` Nagyon kemény volt az öreg herceg? CSÁSZÁR `(ő is egy perccel tovább fogja a leülésnél Krack kezét)`. Én vagyok az emberek legboldogtalanabbja, Krack... S ez a test is... nem bizonyíthatok be már semmit... ez is kidől alólam... KRACK. Nem lenne jobb lefeküdni? CSÁSZÁR. Nem... `(Összeszedve magát.)` Hivd át Spielmann tanácsost. KRACK. Megint a munka... `(El.)` CSÁSZÁR. `(magában)`. Az utolsó... SPIELMANN `(belép, meghajol, Krack átmegy a benyílóba)`. CSÁSZÁR. Kedves Spielmann, ma már másodszor fogom meglepni magát... Egy államokmányt kell szerkeszteni... de azonnal... `(Kaunitzot idézve.)` hisz minden perc drága... amelyben valamennyi Magyarországra és Erdélyre vonatkozó rendeletemet, amit uralkodásom alatt kibocsátottam, visszavonom... SPIELMANN `(elképedve)`. Ez valóban meglep, sőt... összefügg felségednek ez az elhatározása Kaunitz herceg látogatásával? CSÁSZÁR. A helyzettel -- az államéval s a magaméval -- függ össze, amelyet Kaunitz herceg szokott pontosságával és őszinteségével tolmácsolt... Szóval: "Attól a vágytól hajtva, hogy magyar alattvalóim s a dinasztia között az évszázados összhangot helyreállítsam... Hisz ön nagy mestere az efféle okmányok megfogalmazásának... Azonkívül egy másikat, amelyben az államügyek vitelét betegségem miatt egy államtanácsra ruházom, amelynek a tagjai... `(Az előszoba felől hevesebb szóváltás. Erzsébet hangja: "Nem engedem elutasítani magam", Chanclos grófnő: "Nem kötözhetem meg őfenségét... ")` CSÁSZÁR `(izgatottan föláll)`. Mi ez? Ez Erzsébet hangja... `(Krackhoz.)` Menj, s tudd meg... `(Amikorra Krack az ajtóhoz ér, már belép Rosenberg gróf, Spielmann egy ijedt pillantást vet rá, el a hivatali szoba felé.)` ROSENBERG. Felség -- Erzsébet főhercegasszony van itt... Férje, a főherceg, úgy látszik, elég vigyázatlan volt, s elmondta, amit Quarum doktortól hallott. S most olyan izgatott állapotba került, hogy Chanclos grófnő a tilalom ellenére kénytelen volt őt átkísérni... CSÁSZÁR `(elérzékenyülten)`. Ah, szegény kis asszony... ROSENBERG. A látogatás megtagadása -- attól félek -- többet ártana neki... `(Ebben a pillanatban belép Erzsébet, mögötte Chanclos grófnő.)` ERZSÉBET `(zaklatottan)`. Ah, felség... Már több, mint öt hete... Nem akartak ideengedni... CSÁSZÁR `(elébemegy, megfogja a két könyökét)`. Megérezted ugye, hogy ebben az órában taposták el a szívemet .: ERZSÉBET `(József karjába omlik, aztán fölnéz az arcába, elszörnyed a változáson)`. Felség!... Ó, felség!... `(Elájul.)` CSÁSZÁR `(kétségbeesetten tartja -- amíg Rosenberg gróf és Chanclos odaugrik)`. Fogják, vigyék ide a benyílóba... Nem... inkább át a lakosztályába... CHANCLOS `(Rosenberghez)`. Hagyja gróf! `(Fölnyalábolja a hercegnőt, s maga viszi ki. Rosenberg utána.)` CSÁSZÁR `(dermedten áll ott)`. Megijedt tőlem! ... A szegény lélek... `(Amikor Krack vissza akarja vezetni a karosszékébe.)` Menj, s tudd meg, hogy magához tért-e... `(Egy percig egyedül áll az íróasztalnak támaszkodva, s az ajtót lesi.)` SPIELMANN `(halkan, a hivatali ajtó felől)`. Felség... CSÁSZÁR `(összerezzen)`. Maga az, Spielmann? Ah, az irat? Már el is készült? SPIELMANN. Nem, felség... Épp ezért jöttem... Én csak egy alárendelt tisztviselő vagyok. De ez lehetetlen... Felségednek ehhez nincs joga... Olyan rendeleteket, amelyek annyi millió ember lelki nyugalmat... CSÁSZÁR. Vagyis azt gondolja, hogy van ebben az átkozott műben egy szilánk... SPIELMANN. A türelmi rendelet... s a jobbágy-ügy rendezése... Az a sok ember, akit a papi és földesúri buzgóság nem zaklathat... szabadon költözhetnek, megválthatják a földjüket, ipart választhatnak... Ehhez nincs joga felségednek... CSÁSZÁR. Igaza van, kedves Spielmann. Köszönöm, hogy ilyen bátor és becsületes volt, hogy életem legkétségbeejtőbb órájában -- emlékeztetni mert. Iktassa hát közbe: "A türelmi és a jobbágy-ügyet szabályozó rendeletet kivéve". `(Függöny)` .