ROBERT BURNS A RONALD-LÁNYOK THE RONALDS OF THE BENNALS Tarboltonban - haj, nagy sora van! - mind szép a leányka, pajtás; s ha szemre-veszed a Ronald-szüzeket: a legszebbek, biza, pajtás. Apjuk nemesúr, fukar cudarúl, jut bő hozományra, pajtás, a vőlegény csupasz tenyerén lesz arany rakásra, pajtás. Johanna egyik - és nem hazudik, ki térden imádja, pajtás oly kellemetes, rátarti, ügyes, hogy akárki csodálja, pajtás És szellemes, bűbájos, eszes: tartós dolog ám a`, pajtás - mig a rózsaszirom kifakúl, ki bizony, mikor ősz kel a tájra, pajtás. Szereted? Fogadd e tanácsomat: van vetélytárs, biza, pajtás: Blackbury ura tüzön ugrana, ha kivánja a lányka, pajtás. Braehead ura egészen oda, nincs sok neki hátra, pajtás, s a Ford-i lord hajóra ront, ha kidobja a lányka, pajtás. És Annika, lám, az a büszke leány, mindenkinek álma, pajtás, ékes, nemes, tökéletes, e világ koronája, pajtás. Elmondjam-e töviről-hegyire, még hány szép lány ... biza, pajtás, a szegény szavak fogyatékosak elmondani sorra, pajtás. Szeretem, nagyon, s nem mondhatom, kódis vagyok, árva, pajtás, a rímfaragás nem pénzcsiholás egyáltalába, pajtás. Megkérjem én - s a kosár az enyém? olyan nem lesz soha, pajtás! Bár nincs nekem nemesi nevem, gyomrom kényes, biza, pajtás! Nem ülök bizony hátaslovon, nem kapok szárnyra, pajtás; én mégis a nép legjobbjaként megyek munkámra, pajtás. Nadrágom skót, nincs rajta folt, kettő a szára, pajtás; harisnya, topán - tekintsd igazán, sehol egy hibája, pajtás. Ing nem sok akad, de öt új, patyolat, fehér a vászna, pajtás; van nyakravalóm és új kalapom tiz shilling ára, pajtás. Sose volt vagyonos komám se, nos, kölcsönt se kapok, nem a`, pajtás; nincs nénikém, kit nyúzzak én örökét szimatolva, pajtás. Ki a pénzt, a vagyont kaparintja, bolond, nem tettem én soha, pajtás; nincs költeni sok, kölcsönt sem adok, de szabad vagyok én, biza, pajtás. -oOo- . ROBERT BURNS A JÓ SÖR, Ó O GUDE ALE COMES A jó sör, ó, jön is, megy is. Sebaj, ha rongyom rámegy is. Culám, cipőm is eladó - A jó sör, ó, a búra jó. Hat ökröm volt, de kitünő, ami a fő: ugartörő! Elolvad áruk, mint a hó - A jó sör, ó, a búra jó. Nyakam töröm, csak jöjj söröm a konyhatündért gyömködöm, s jöhet a szégyenpad s bitó - A jó sör, ó, a búra jó. A jó sör, ó, jön is, megy is. Sebaj, ha rongyom rámegy is. Culám, cipőm is eladó - A jó sör, ó, a búra jó. -oOo- . ROBERT BURNS FALUSI RANDEVÚ (WHA IS THAT AT MY BOWER-DOOR) Van itt valaki? Ki kopog? Én vagyok, mondta Findlay. Takarodj, senki sem hivott! - Ugyan már, mondta Findlay. Lopni indultál? Mit csinálsz? Megsúgom, mondta Findlay. Valami rosszban sántikálsz. - Nem rossz az, mondta Findlay. Ha most kinyílna ez a zár - Csak nyílna, mondta Findlay. Nem alhatnék el újra már. - Nem bizony, mondta Findlay. Ha benn volnál, szobámban, itt - Bár volnék, mondta Findlay. Itt rostokolnál hajnalig. - Hát hogyne, mondta Findlay. Ha itt maradsz ma éjszaka - Maradok, mondta Findlay. Vigyázz, hogy épen juss haza! - Vigyázok, mondta Findlay. S bármi essék is idebenn - Hadd essék, mondta Findlay. Mindhalálig titok legyen! - Titok lesz, mondta Findlay. -oOo- . ROBERT BURNS FÖLDMÍVES VOLT AZ ÉN APÁM SONG: MY FATHER WAS A FARMER Földmíves volt az én apám a carricki határban, gonddal nevelt, példát adott a tisztességtudásban. Meghagyta: tűrjem férfiként, ha fillér sincs a zsebben, mert férfinak, ha szíve nincs, nem jár még tisztelet sem. Aztán a nagyvilág felé kereste útját lábam, a gazdagság nem csábitott, kiválóságra vágytam, hisz képességem volt reá, volt jó neveltetésem, elszántam hát, hogy életem sorát jobbá cserélem. Hányféleképp lestem kegyét a sorsnak, udvarolva, de titkos ok s más íly dolog buzgalmam eltiporta. Hol ellenségem tört reám, hol társtalan vivódtam - és bár delén a jó remény -, keservesen csalódtam. S végül midőn lankadt erőm az ábrándkergetésben, eldobtam én az álmokat s magamban így itéltem: multam sötét, jövőm titok, jó, rossz lesz? - ismeretlen -, de mert e nap hatalmat ad, élvezni ezt igyekszem. Nincs vígaszom, nincs támaszom, védelmet sem remélek, gürcölnöm kell hát szüntelen, hogy mégiscsak megéljek, apám korán rászoktatott az ekére, kapára, azt mondta, hogy csak így leszek szerencsémnek kovácsa. S így, jeltelen, szegényesen vándorlok egyre, várva míg eltörődött csontjaim nem lelnek nyugovásra, reményem nincs, de gond se bánt, a bú elől kitérek, nem firtatom a holnapom, csupán a mának élek. De víg vagyok és jól vagyok, mint kiskirály a várban, habár a sors üldöz, kinoz, kéjelgő bosszújában, de bármi ér, ma van kenyér, többel meg úgyse győzöm, s mert épp elég, mi mára kell, a sorssal nem törődöm. Ha néhanap munkám akad, mely egy kis pénzt fialna, a titkos balsors rámköszönt, reményem lépre csalja, mert jámbor és hanyag vagyok, mert ostobán itélek - de bármi jön, én esküszöm, hogy víg leszek, mig élek. S ti mind, kiket úgy űz, vezet - a kincs, a pénz hatalma, mind távolabb lesz tőletek a boldogság jutalma, s bár nemzetek tiszteljenek a kincsekért, mit kaptok, én többre tartok nálatok egy nyíltszivű, víg parasztot. -oOo- . ROBERT BURNS JOHN ANDERSON, SZIVEM, JOHN JOHN ANDERSON MY JO John Anderson, szivem, John, kezdetben, valaha hajad koromsötét volt s a homlokod sima. Ráncos ma homlokod, John, hajad leng deresen, de áldás ősz fejedre, John Anderson, szivem. John Anderson, szivem, John, együtt vágtunk a hegynek, volt víg napunk elég, John, szép emlék két öregnek. Lefelé ballagunk már kéz-kézben csöndesen, s lent együtt pihenünk majd, John Anderson, szivem. -oOo- . ROBERT BURNS KICSI LÁNY MÉG A KEDVESEM MY LOVE, SHE`S BUT A LASSIE YET Kicsi lány még a kedvesem, kicsi lány még a kedvesem, esztendőre majd nem leszen felényire se szemtelen. Bánom, hogy ráakadtam, ó, bánom, hogy ráakadtam, ó, akié lesz, ne mondja, hogy megkérte, mondja: vette, ó! Igyunk egy fínom kupa bort, igyunk egy fínom kupa bort, örömet ott lelsz, ahol érsz, de itt még híja sose volt. Bortól szomjazunk legkivált, bortól szomjazunk legkivált, cigányasszonyt csókolt a pap, rágondolt, s félreprédikált. -oOo- . ROBERT BURNS MARY MORISON Ó Mary, tárd ki ablakod, eljött a perc, a várva-várt! Ki téged egyszer láthatott, fösvény aranyra mit sem ád. Vihar szelét, dühét, fagyát kiállom én, akármi zord, csak elnyerhetném őt magát, a drága Mary Morisont. Ragyoghatott a bálterem, szökellhetett a tánc minap, én rád gondoltam szüntelen, el-eltünődve, mint a vak. Mert volt ott büszke, álmatag, meg szép is, meg kell vallanom, de egy leány se mint te vagy, oly édes, Mary Morison. Ó Mary, szánd meg hívedet, halálba menne kedvedért, egyetlen bűne, hogy szeret, ne vesd meg őt e vétkeért. A zaklatott kebel sebét csitítsa gyengéd szánalom: az nem lehet, hogy mint a jég, a szíved, Mary Morison. -oOo- . ROBERT BURNS UGORJ, FIÚ, EGY PINT BORÉRT MY BONY MARY Ugorj, fiú, egy pint borért, de úgy hozd ám, ezüstkehelyben, mielőtt innen elmegyek, a szép kislányra hadd emeljem. A csónak ott ring Leith alatt, arról süvölt a szél, a déli, és Berwicknél vár a hajó, és válnunk kell, tündéri Mary. Trombita szól, zászló lobog, dárdák villognak harcrakészen, amarra már hurráznak is, már dúl a harc, és én csak nézem. Nem a nagy szél tart vissza, nem, se más zúgás, mi fülem éri. se tengerzaj, se csatazaj, csak te, csak te, tündéri Mary. -oOo- .